Szent József tisztelete
Ima Szent József oltalmáért
Édesapák imája Szent Józsefhez
Reményik Sándor:József, az ács,
az Istennel beszél

SZENT JÓZSEF

Dávid házából való ácsmester, nevelt fia Jézus tőle vette át az ábrahámi örökséget, így vált az Ószövetségi jövendölések beteljesítőjévé. A jegyesek és iparosok védőszentje. Május 1.-én őt ünnepeljük. 1870-ben IX. Piusz pápa az egyház védőszentjévé választotta.
A spanyol Avilai Nagy Szent Teréz, látomásban sokat tudott meg Szent Józsefről, például hogy gyermek korában, szüleitől kapott zsebpénzéből, a szegényeket támogatta alamizsnálkodásával. Egészen fiatalon könyv nélkül tudta idézni a zsoltárokat és más ószövetségi könyveket. Soha senkivel nem vitatkozott, és éppen szerénységével, szelídségével győzte meg az embereket.

II. JÁNOS PÁL
REDEMPTORIS CUSTOS KEZDETŰ APOSTOLI BUZDÍTÁSA

Szent József személyéről, valamint Jézus Krisztus
és az egyház életében kifejtett tevékenységéről

Tisztelendő Testvérek és Kedves Fiaim!
Üdvözöllek benneteket és apostoli áldásomat küldöm nektek.
Tisztelendő Testvérek és Kedves Fiaim! Üdvözöllek benneteket és apostoli áldásomat küldöm nektek.
BEVEZETÉS
1. A Megváltó jövendő őrzője, "József úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta, és magához vette feleségét <<folytatás>>

XII. Piusz pápa Imája Szent Józsefhez a munkások pártfogójához:

„Ó, dicsőséges Szent József pátriárka, alázatos és igaz názáreti kézműves, légy mindennapi fáradozásainkban mellettünk, hogy mi, katolikus kézművesek is megtaláljuk munkálkodásunkban az Isten dicséretének alkalmas eszközét, hogy megszentelődjünk, és hasznossá váljunk a társadalom számára, amelyben élünk. Hiszen minden cselekvésünknek ezek a legfőbb eszményeik. Könyörögd ki számunkra Istentől, ó legszentebb pártfogónk, a szív alázatát és egyszerűségét, azt, hogy örömet találjunk a munkában, és jóakarattal legyünk azok iránt, akik társaink benne. Add, hogy a munkát, amely elkerülhetetlen, ebben az életben, az isteni akaratnak megfelelően, vidáman végezzük, tudatában különleges szociális helyzetünknek és küldetésünknek, felelősségünknek. Add meg nekünk a fegyelem és imádság szellemét, a kedvességet és a tiszteletet a felettesek, a testvéri érzést a velünk egyenrangúak, az alázatot és türelmet az alattvalókkal szemben. Ámen.”

Jáki Szaniszló
Szent József a kézművesek példaképe

József keze munkájával szerezte meg a megélhetéséhez szükségeseket. Elmúltak azok a napok, amikor úgy írhatták le valakinek az ifjúságát, mint száz évvel ezelőtt a francia író Péguy tette, azaz mint olyan időket, amikor „a munka hihetetlen megbecsült dolognak látszott”, és „az emberek egy széket ugyanolyan lélekkel, energiával és meleg szívvel ácsoltak össze, mint amilyennel építették a katedrálisokat”. Biztos távolságból még az izzadás és az erőlködés is lelkesítően hathat azokra, akiket nem terhel ilyesmi.
A falu, ahol József mint ács (Mt 13,55) kereste meg a mindennapi élethez szükségeseket, nem volt mozgalmas hely. Justinus vértanú, aki Nablusból, Szamária fővárosából származott, még élő hagyományra utalt, amikor azt írta, hogy József „kerekeket és igákat” készített – minden más dolog mellett, amit egy ácsnak kellett készítenie. Jeruzsálemi Szent Cirill azt állította, hogy látott egy darab fát, amelyet a hagyomány szerint maga József és Jézus faragott ki egy adott célra.
Igára, kerékre, székre nem volt rendszeres igény. József csak máról holnapra tudta biztosítani a szükségeseket. Nem volt sem szociális- sem betegbiztosítás, és még szakszervezeti védelem sem. Az ő állapota egy alapjában bizonytalan helyzetű munkás helyzete volt, ami abban tudta segíteni őt, hogy gondolatait az isteni Gondviselésre irányítsa.
Ebben az értelemben emelkedett József a dolgozó emberek összes példaképe fölé. Erre mutattak rá a modern idők pápai enciklikái, amelyekre a szűnni nem akaró munkásmozgalmak nyomták rá bélyegüket. Ezek közül a mozgalmak közül jó néhány nagyon is jogos volt. Igaz, hogy, amikor XIII. Leó pápa kiadta a Rerum novarum kezdetű nagy enciklikáját 1891-ben, a gyermekmunka, legalábbis a világ civilizáltabb részein, már kivétel számba ment, a munkásoknak mégis túl sok órát kellett dolgozniuk, hogy megkeressék munkabérüket, amely sajnos nem volt elég ahhoz, hogy családjuknak illő táplálékot és lakást biztosítsanak. XIII. Leó pápa szerint alapvető morális elv, hogy minden munkásembernek joga legyen olyan munkabérre, amelyből mérsékelt összeget, egyfajta tőkét tehet félre. A pápa nem kevesebbet tett, mint hogy a keresztény szociális igazságot sokkal inkább a kapitalizmus oldalára állította, mint a szocializmuséra.
Természetesen a pápa nagyon jól tudta, hogy a megfelelő normák sohasem esnek teljesen egybe azzal, amit a realitások megengednek. És ennek az enciklikának a vége felé a pápa kereken kijelentette, hogy a legrosszabb szolgálatot a munkásosztálynak az teszi, aki a jövőt úgy festi le, mint bőséget mindenki számára. Ennek a látszólagos pesszimizmusnak oka józan realizmus volt. Ez pedig abból származott, hogy a pápa határozottan tudatában volt az ember bukott állapotának. Az embernek dolgoznia kell, és a munka nehéz, mert az ember elesett ember. De éppen ez volt az, amit a világ nem szívesen fogadott. Semmi sem bosszantja jobban az el-esett embert, mint amikor emlékeztetik elesettségére.
Józsefnek nem annyira azért kellett dolgoznia, mert olyan korban élt, amikor senkinek sem lehetett könnyű az élete munka nélkül. Nem az ő kora volt az, amikor ügyes befektetéssel, és közben az üzleti könyvek ügyes manipulálásával viszonylag kevés ügyes ember pénzt halmozhatott fel. Az ő kora minden idők elesett emberének kora volt, akinek dolgoznia kell, hogy megélhessen.
Hiszen a munka állapota alapvetően erkölcsi állapot. Semmi sem teszi az embert jobban vakká erre a tényre, mint az utópisták tévedése, amely a földön várja az eget. Akár fizikailag végez kimerítő munkát az ember, akár az idegerőt kiszívó szellemi erőfeszítés a munkája, mindenképpen dolgoznia kell. Nagyon is igaz Jób kérdése: „Nemde robotmunka az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai?” (Jób 7,1). Mindig ez késztette legjobban az embert arra, hogy tekintetét magasabbra emelje, az eljövendő életre irányítsa, arra az életre, amelyben a megváltás hatásai teljesen gyümölcsözők.
Józsefnek keményen kellett dolgoznia. Ez állt fiára is, aki a szakmát nyilvánvalóan atyjától tanulta. A munka erkölcsi kötelesség volt Ábrahám gyermekei számára. Még a rabbiknak is kellet szakmát tanulniuk. Szent Pál büszkén hivatkozott sátorkészítő jártasságára, ami lehetővé tette számára, hogy a mindennapi megélhetése ne függjön senkitől.
Ezek a széles távlatok állnak a modern pápák ismételt hivatkozásai mögött, amelyeket Szent Józsefre, mint a munkások példaképére tettek. Az isteni Gondviselés megmentette őt attól, hogy nyomorogjon, ahogyan számtalan ember akkor is és még ma is. A Megváltó nevelőatyjának nem kellett rabszolgának lennie, bár szegénynek igen. De ugyanaz az isteni Gondviselés mentette meg az illúzióktól is, amelyek annyira uralkodnak a vég nélküli forradalmak modern korában is, vagyis hogy a fennálló viszonyoknak heves megdöntése fog általános javulást hozni. „Ha a szegény bölcsen óhajt cselekedni – óvott XIII. Leó –, ne higgyen a lázító emberek ígéreteinek”.
Miben higgyenek akkor a szegények? Mire összpontosítsák akkor a jólétre és szellemi erőre irányuló gondolataikat? Általános értelemben a pápa az Egyház tanítására hivatkozott. Ámbár XIII. Leó korának kapitalizmusa korunk neokapitalizmusává fejlődött, most is az Egyház szociális tanítása – még tisztán emberi mérték szerint is – a legárnyaltabb és legfelelősebb az ilyen tanítások között. De ez a tanítás természetesen szigorúan természetfölötti megfontolásokon nyugszik. Ezek nem általános eszméken alapulnak, hanem a történelemben egyedülálló tények sorozatán, az üdvösség történetének tényein.
Ezek a tények nemcsak azért konkrétak, mert minden tény konkrét, hanem különösen azért, mert konkrét emberek valósították meg. Ők és cselekedeteik lesznek mindig a legerőteljesebb ösztönzés az ember számára, aki legjobban a konkrét valóságokból él, különösen, ha azok konkrét egyénekben testesülnek meg. Ezek között, a Boldogságos Istenanyától eltekintve, senki sem olyan kiváló, mint jegyese József. Nem csoda, hogy XIII. Leó pápa biztatta a munkásembereket, hogy „bízzanak Szent József példájában és pártfogásában”.
XIII. Leó pápa e szavait XV. Benedek pápa idézte, amikor az első világháború vége után irányelveket adott a felmagasztalt civilizációjának romjain ülő emberiség számára. Nem egészen húsz évvel később, amikor a harcos ateizmus által tüzelt globális összeütközés felhői tornyosultak, XI. Pius pápa hívta fel a figyelmet Szent Józsefre: „Krisztus békéjének adventje felé sietve Krisztus országában, … az Egyház óriási küzdelmét a világkommunizmus ellen Szent Józsefnek, az Egyház legfőbb oltalmazójának zászlaja alá helyezzük. Ő a munkásosztályhoz tartozott és viselte a szegénység terhét magáért és a Szent Családért”. Szent József a munkások példaképe olyan értelemben, amely messze meghaladja a természetes távlatokat. Az Egyház, hogy bevésse Szent Józsefnek ezt a státusát a hívők értelmébe, a legerősebb eszközeit használta egy ünnep elrendelésével. Május első napja, amelyen egykor az ateista szocializmus ünnepelte önmagát, most Szent Józsefnek, a munkásnak az ünnepe. Munkás minősége valóban időtálló.

Szent József
„A Szent Szuz tisztaságos jegyese”

Március hónapot a régi kalendáriumok Szent József tiszteletére szentelték. Szent József foglalkozását tekintve ács volt. Az üdvtörténetben fontos szerep jutott neki. A Megváltónak, Jézus Krisztusnak lett neveloatyja, a Boldogságos Szuz Mária jegyese és hitvese.

Szent József Dávid házából származott. Izraelben Dávid király óta mindig az o családjából származó utód lett a király. Az evangéliumok családfái (Mt 1,1-18; Lk 3,25-38) Jézus Dávid fiúságát akarják igazolni (2Sám 7,12-16). Jézus a kor társadalmi rendjének megfeleloen József fiának számított. Mária mást nem tudott megnevezni apának, mint Józsefet. Jézus és József kapcsolatára nem volt megfelelo kifejezés. Mária Jézusnak az édesanyja. József, mivel nem természetes apa, tisztázni kellett a helyzetét. A családfákból értesülünk arról, hogy a Dávidi családban nemcsak törvényes gyerekeket, hanem az örökbefogadottakat is ugyanazok a jogok illeték meg a királyság öröklésében. Isteni ígéreten nyugszik ennek a családnak a trónra való jogosultsága. Az Ábrahámnak tett ígéret örökségnek is tekintheto és a Dávidi örökség hordozója lesz a Megváltó, Jézus Krisztus. József volt az, akinek ez a szent örökség jutott, pedig családja körében megvetett volt szegénysége miatt.
Isten kiválasztotta ot, hogy Jézusnak az o fiának apja legyen. József tehát nem is örökbe fogadta Jézust, hanem Isten tette meg fiává. József félt Máriát magához venni. Az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, hogy eloszlassa félelmeit. József álmában tudja meg, hogy Jézus apja lesz. Igaz embernek nevezi ot Máté evangéliuma, mert elfogadta az Isten akaratát, és aszerint is cselekedett. Jézus és József kapcsolatát az Atya határozta meg, egyedül Tole származott. József Dávid utóda volt és Jézus szintén a Dávidi családból származó Mária fia. Máriától Jézus a vér szerinti Dávidi örökséget kapta, a szent örökséget Józseftol kellett kapnia. József halálával Jézusra szállt át az ábrahámi és Dávidi örökség.

Ez az örökség az ószövetségi üdvrendnek a lényege. Jézus Józsefen keresztül került kapcsolatba az ószövetséggel. Átvette tole ezt az örökséget, az ószövetségi üdvrendet és beteljesítette. Isten Józsefet tette meg Jézus neveloatyjának, ezért a névadási jogot is megkapta. Az ószövetségi szokások szerint ölébe ültette a gyermeket, nevet adott neki. Ezzel elismerte, hogy övé a gyermek. Menekülnie kellett Egyiptomba Heródes miatt. Heródes halála után visszatért Izrael földjére és Názáretben telepedett le.
A tizenkét éves Jézust elvitték a templomba. Amikor rátaláltak Jézusra, Mária felelosségre vonta: „Atyád és én aggódva kerestünk.” Ezután az esemény után Szent Józsefrol hallgatnak az evangéliumok. Az apokrif iratok részletezik eljegyzésük történetét, József kiválasztottságát, amelyet a kizöldült vesszo csodája bizonyít (vö. Áron vesszeje). A „József az ács történetei” címu IV.-V. századi apokrif irat részletesen elbeszéli halálát. A Szent Családnak jogi biztonságot és oltalmat adott. Halála elott átadta Jézusnak az Ábrahám óta apáról fiúra szálló elsoszülöttségi áldást. Az Egyház Szent Józsefet - a Boldogságos Szuz Anyát illeto hüperdúlia után – protodúliával tiszteli. József tiszteletének elterjedésében a ferencesek muködtek közre. IV. Sixtus pápa, aki a ferencesek rendjébol jutott a pápai székbe, ünneppé nyilvánította a Szent neve napját (1479). 1726-ban I. Lipót, majd III. Károly kérelmére bekerült a Mindenszentek litániájába. IX. Piusz az Egyház egyik legválságosabb idoszakában az Egyház védoszentjévé nyilvánította. A XX. században a hívek a március hónapot szentelik Szent Józsefnek. 1909-ben külön litániát és 1919-ben pedig mise prefációt kap. 1955 május 1- jén elrendelte XII. Piusz pápa „Munkás Szent József” ünnepét.
A Habsburg-házban a XVII. század folyamán meghonosodott Szent József tisztelete. Lipót császár fiúgyermeke születésekor hozzá imádkozott. Amikor megszületett, a József nevet adták neki. Neve elterjedt eloször az arisztokráciában, késobb a nép névadási szokásában is. I. Lipót az O oltalmába ajánlotta egész birodalmát és a Habsburg-ház patrónusává választotta (1675). Bécs (1683) és Buda (1686) felszabadulását az o mennyei közbenjárásának tulajdonította. Buda ostromakor a dönto támadásra induló katonákat a kapucinus Avianói Márk lelkesítette, aki egy dárda hegyén Szent József képét emelte magasba. Védoszentjüknek tekintik az ácsok, asztalosok, erdészek, famunkások, favágók, bognárok, koporsókészítok, kádárok, tímárok, a jegyesek, az ifjú házasok, a családok, az árvák és a haldoklók. Segítségért folyamodnak hozzá a házépítéskor, kísértésben, hirtelen halál, reménytelen ügyek, szembetegségek idején. A XIX. századtól tartják a papnövendékek és a szerzetesek védoszentjének; a XX. században pedig a munkások patrónusa lett. Szent Józsefet legtöbbször úgy ábrázolják, hogy a kis Jézus a jobb karján ül, bal kezében pedig liliomot vagy kivirágzott vesszot tart, de ábrázolják vándorbottal, furésszel, fejszével és fúróval is.
Szent József tisztelete hazánkban már a középkorban elterjedt. Ezt bizonyítja egy esztergomi kiadású misekönyv is, melyben külön miséje van, ami a Missale Romanum hivatalos szövegétol is eltér. A XVIII. században a jeles barokk imádságoskönyvünk, a „Lelki Paradicsom” hoz egy biblikus veretu litániát, amelyet sok elnépiesített változat követ még. Ez a tisztelet elterjedt a famunkások körében is. Patrónusa volt a szegedi és az aradi ácsok, asztalosok céhének. Hajdanában a koporsót is ok készítették. A szegedi céhzászlón (1824) két lebego angyal között egy koporsót is oda hímeztek. A kaposvári ácsok március 19-én végezték a húsvéti szentgyónásukat. A vasvári iparosok a domonkos templomban Szent József képe elott gyertyát gyújtottak, misét mondattak és felajánlást tettek. A karmeliták Gyorben könyörgo társulatot hoztak létre a jó halál kegyelméért. Szent József számtalan ábrázolási módjával találkozunk hazánkban, ezzel is jelezve, hogy a közbenjárását milyen sokan kérték.
József napja a mezogazdaságban is a tavaszi munkák kezdetének számít. Szegeden még a lusta emberek is rá hivatkoznak, akik egész télen nem takarítják el a havat: „nem vergodöm vele, majd megfogadom Szent Józsefot, majd elhordja o. ” Szent József napján kezdték meg a csíkosok, csordások és a gulyások a szolgálatukat, de csak Szent György napjától hajtják ki az állatokat. A néphiedelem a méheket szuzi életet éloknek tartja, ezért öntötték a gyertyát méhviaszból és nem faggyúból. Szent József tisztaságára utaltak ezzel is. Ezen a napon eresztették ki eloször a méhrajokat. Algyon e szavakkal ereszti útjának a gazda méheit: „Atya, Fiú, Szentlélök neviben induljatok, rakodjatok, mindön mézet behordjatok!” Göcsejben nem megy el otthonról a gazda, hogy a méhek a rajzásból visszatérjenek.
Szent József prefációja nagyon szépen összefoglalja mindazt, amit a szentírásból tudunk, ami az o Istentol kapott „atyai” hivatását megkülönbözteti a többi családapáétól:
„… és téged Szent József ünnepén illo hódolattal dicsérjünk, magasztaljunk és áldjunk. Mert ot az igaz férfit, az Istenszülo Szuznek jegyesül adtad, hu és okos szolgát családod fölé rendelted, hogy atyai gonddal orizze a Szentlélek erejébol megtestesült Fiadat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust.”

Ima Szent József oltalmáért

2004.12.23.