• Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Zsoltárok 95,1

    • Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak azzal, hogy egymást szeretitek, mert aki felebarátját szereti, teljesítette a törvényt. Rómaiaknak 13,8

Urunk színeváltozása

Every year
  • Start:
    augusztus 04, 00:00
  • End:
    augusztus 08, 00:00

Megilletődve és némi tisztelettel tekintünk a hegycsúcsokra. Mindig rejtenek valami titokzatosat, valami Szineváltozásmegmagyarázhatatlant.

Üdvösségtörténetünk fontos eseményei is hegyen játszódtak le. A mai evangéliumi résznek is egy hegy, a Tábor hegye a helyszíne.
„Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott elôttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestô nem képes így a ruhát kifehéríteni.”

Annyira ünnepélyes az evangélium, hogy önkéntelenül is ráérzünk arra, hogy az apostoloknak rendkívüli élményben volt részük. A három apostol kiváltságos a többiekkel szemben. Most tanúi annak, hogy Jézus emberségén, mintegy ragyogó módon átsüt az ő Istensége. Majd annak is tanúi lesznek, amikor Jézust gyötrődni látják az Olajfák hegyén.

Itt nagyon rejtve maradt az isteni mivolta ezért megerősítésre, rendkívüli kegyelmekre volt szűkségük. A Tábor hegyén az Ó-szövetség két nagy alakja Illés és Mózes is tanúskodott Jézus mellette: „Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal.” Pétert megragadta a pillanat rendkívülisége, szerette volna ezt megőrizni (konzerválni) és mintegy zavarában, azt mondja: ,,Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat…Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott”

A felhő a Szentírásban Isten jelenlétére utaló jel, még inkább a felhőből hangzó szó: ,,Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Az apostolok jól érezték magukat Jézus közösségében. Rendkívüli kegyelmeknek örvendhettek. A Táborhegy azonban csak jel volt a teljességhez hozzá tartozott Jézus halála és feltámadása. Csak ennek fényében értelmezhették helyesen mind azt, amit a Tábor hegyen tapasztaltak.

A táborhegyi jelenet rávezet bennünket arra az igazságra, hogy életünk kiemelkedő pillanataiban, de fájdalmas mélységeiben is velünk van az Isten. Mind az örömeink, mind a fájdalmaink fontosak neki. Ahhoz, azonban hogy ez megélt valóság legyen, számunkra is irányadó, amit az Atya az apostoloknak mondott: ,,Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”

Forrás: http://frh.theol.u-szeged.hu/mihaly/Szinevaltozas.html

 
Google+